A minden napok szenvedései!

A mai nap az jutott eszembe, hogy mennyire hozzá szokunk a szenvedéseinkhez és a betegségeinkhez! Annyira egyé váltunk velük, hogy el sem tudjuk képzelni azt, milyen lehet fájdalom és veszekedések nélkül az élet! Sokáig én is így éltem, aztán amikor eljutottam egy olyan szakaszába az életemnek ahol azt éreztem mázsás terhek vannak rajtam elhatároztam, hogy ELÉG EBBŐL!

Miért kell nekem mindig a negatív dolgokra emlékezni? Hol vannak a jó dolgok? Miért csak a problémákon rágódom folyton? Miért csak a szenvedés jut minden napra amiben forgok? Tudni akartam a miértekre a választ! Beleuntam a családi és párkapcsolati nehézségekbe, hogy állandóan kifacsarnak a munkahelyen és szemétnek néznek és meg lehet alázni! Utáltam hogy állandóan úgy dirigáltak a főnökeim, hogy maguk sem voltak teljesen képbe a saját életükkel. Tisztelet a kivételnek! Szóval kb. 35 éves koromban ott ültem a teraszon, egy halom kaka kupaccal a nyakamban és éreztem ahogy minden teher már betegségekben nehezedik rám, ráadásul a fiam születése után ez extra nehézzé vált az élet! Azstmás voltam alig kaptam levegőt, az allergiám egész évben kínzott. Folyamatosan fájtak a végtagjaim, a derekam, a hátam. Állandó emésztési panaszokkal küzdöttem, alvás zavaraim voltak. Dohányoztam és még mindig csábított a drog, hogy enyhítsem vele a fájdalmaimat amiket aztán a szer elmúlása csak még rosszabbbá tett. Ördögi körök tömkelege. De hol van a kiút?

Az ember nagy víziókba ringatja magát, majd ha anya leszek milyen csodás életem lesz és boldog nő leszek egy álom kapcsolatban! Na persze aztán szállj már le a földre! Hogy lenne lehetséges mindez ha bennem csak a szenvedés magjai sarjadnak amikből olyan fák nőnek, amiken rohadt gyümölcs érik! Vicces kombó! Kívülről várod a boldogságod, aztán nagy világosság gyúlik benned amikor rájössz ez nem a környezetedből érkezik, hanem te magadban kell megteremtsd az ehhez szükséges feltételeket. Ha ez sikerül a boldogság csak megtörténik. Mindez azokban a mindennapokban nagyon távolinak tűnt! Az állandó viták a kapcsolatban a mérgező légkör amiben laktunk, mert a szomszédaink (akkori barátaink) is szer használók voltak. Egymást húztuk bele a rosszabbnál rosszabb szokásokba és döntésekbe. Mindez csak növelte az ellentéteket és a vitákat.

Fogalmam sem volt hol álljak neki a változtatásnak! Ott álltam egy 2 éves beteg (autista) gyerekkel akinek 45 perces üvöltésbe kitörő rohamai voltak minden nap, mert nálunk a hiszti így zajlott. Egy párkapcsolatban ahol a páromnak ugyanolyan drog problémái voltak mint nekem. Minden napos düh rohamaim voltak amiket képtelen voltam irányítani! Nem tudtam kezelni a helyzetet amiben éltünk a nagy álmok szertefoszlottak és egy nagy szenvedés lett az egészből. Életem egyik legkeményebb korszaka volt! Mardosott a bűntudat hogy lehetek ilyen anya, szeretnem kellene a fiamat és támogatni nem pedig üvölteni és csapkolódni mint egy sakál. Azt tudtam hogy ez így nem mehet tovább a drogokat végleg leteszem és elkezdem felszámolni a betegségeimet. Ha egészségem sincs életem sem lesz! Akkor még nem tudtam milyen út kezdődik az életemben. Csak annyit tudtam ebből menekülni akarok mert ez így nem élet. Miért kell könyörögnöm a figyelemért a kapcsolatomban? Miért kell harcolnom az együtt töltött minőségi időért, hogy ne a szomszédban üljön a párom két amfetamin csík társaságában. Miért kell azért veszekednem, hogy átjöjjön hozzánk a szomszédból és ne azt kelljen néznem ahogy fekszik az ágyban mert hulla fáradt a 3 napos pörgéstől? Miért kell a gyerekemmel harcolnom mindennap, hogy megértse a szabályokat? És még sorolhatnám....

Nekem olyan egyértelműnek tűnt, hogy a leszokás a mérgező dolgokról, a gyerek jólétének előtérbe helyezése, a közös józanul együtt töltött idő magától kellene működjön! Automatikusan....Miért kell ezekért harcolnom? Valami nem stimmel ezzel az egésszel! 

Döntöttem! Ennek véget kell vetni! Összeszedem az összes erőm és pénzem és elköltözünk ebből a környezetből! Nem vagyok hajlandó a további mérgező légkörben és a mindenapi szokások rabjaként élni! A gyerekem pedig nem nőhet fel ebben a közegben! Ha nem lesznek barátaim emiatt nem érdekel! Ők nem is voltak igazi barátok, olyan társaságban éltünk ahol a mérgeinket cserélgetük egymás között és a közös szenvedéseink karmáját dagasztottuk! Sokszor a drog tartott össze nem több. A párom belement a költözésbe szerette a családját és fontosak voltunk neki ezért ő is döntött. 

Hogy mi lesz az egészségemmel? Na igen ez a másik fontos dolog. Az asztma erőteljesen tombolt bennem, két pumpám volt (szteroid és kortizol) és még két allergia gyógyszert is szedtem mellé. Minden nap köhögő rohamaim voltak, sokszor annyit köhögtem, hogy izom szakadást kaptam a borda melletti tartó izmok területén. Az allergiáról ne is beszéljünk, bedagadt a szemem szám volt hogy az egész fejem is, a bőrömet csalán kiütések vagy nap allergia tarkította. Ezek miatt ki be járkáltam a kórházba! A derék és a nyak fájdalmaim annyira gyakran visszatértek, hogy néha alig bírtam elfordítani a fejemet! Az emésztésemről nem is beszélve! Csodás családi kilátások! Beteg gyerek, beteg anya, beteg család! Kimerült voltam és fáradt, de elhatároztam magamat ha ennyi erőm van szenvedni akkor az egészséghez vezető utat is meg fogom találni!